Üdv itthon!

Markó Luca

Markó Luca analóg fotói megragadják azt a hangulatot, amit mi általában szeretünk a mindennapokban. Az otthon töltött percek időtlenségét, egyszerűségét, őszinteségét. Régóta követjük és szeretjük Luca munkáit, és most egy közös fotósorozat kapcsán beszélgettünk vele.

Fotó: Markó Luca Szöveg: Fill

Milyen úton érkeztél el a fotózáshoz?

Két év ELTE esztétika szak után a MOME média design BA és MA képzését végeztem el. Itt szabadságot kaptam, hogy csomó mindent kipróbáljak és kísérletezzek. Videoinstallációkat, rövid animációkat, fotókat, objekteket készítettem, a diplomamunkám egyik része is egy roncsolt polaroidsorozat volt. A fotózás mégis a diplomázásom után kapott igazán nagy teret, amikor elkezdtem rendszeresen filmre fotózni. Azóta tagja lettem a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, részt veszek kiállításokon, közben pedig alkalmazott fotós munkákat is vállalok.

Nem gyakori, hogy valaki régebbi technikákat választ, főleg, hogy a szemcsés végeredményt könnyű elérni digitális utómunkával is. Mit ad neked mégis az analóg fotózás?

A filmes fotózásnál sokkal lassabb folyamat, amíg kézhez kapod a képeidet, és egyre drágább a technika, viszont ez a nehezített terep motivál is. Sokkal koncentráltabban dolgozom, körültekintőbben komponálok, és mindig játékos izgalommal tölt el, amíg várom, hogy láthassam a végeredményt. Nagyon szeretem a színeket, a szemcséket és a véletlen szerepét. Van, hogy a kicsit máshogy sikerült, „elrontott” képeim a kedvenceim.

Mit jelentenek számodra a hétköznapok, az otthon töltött idő?

Az inspirációm jelentős részét a hétköznapokból merítem, gyakran az alig észrevehető, intim történések, jelenségek érdekelnek. Szeretem körbejárni az ismerős „tájakat”, helyzeteket, ott felfedezni mindig valami más részletet, és ezeket újrajátszani. Másfelől a szemlélődő énem mellett van bennem egy rejtett hiperaktív is, akinek mindig kell valami új impulzus. Sokat vagyok itthon, nagyon fontos nekem ez a tér. Ismerem, hogy melyik napszakban hol járnak a fényfoltok. Szuper látni, ahogy a kislányom egyre nagyobb, és ő is birtokba veszi az összes zugot.

Mi jellemző az otthonodra és a tárgyakra, amik körülvesznek ?

A lakás, ahol most élünk, a dédnagymamámé volt, a gyerekkorom egyik kiemelt helyszíne. Ő volt az egyik legmagabiztosabb és legtevékenyebb nő, akit ismertem, minden szezonban kicsit átrendezte a lakást. Én is szeretem időnként átalakítani a teret, időről időre azon gondolkodom, milyen kép, kerámia, növény vagy bútor illene ide, de mivel egy viszonylag kis lakásról van szó, igyekszem szelektálni és nem telezsúfolni a szobákat. Mielőtt beköltöztünk, sok mindent felújítottunk, a kedvenc részleteim mégis a régi dolgok: egy nagy fehér tálalószekrény, a rézkilincses ajtók, egy fa könyvtári létra.

Hogyan tudsz feltöltődni a hétköznapokon?

Az egyik kedvenc helyem itthon a kád, legalább heti egyszer hosszabb időre elvonulok ide a nap közepén. Most először van napfényben úszó fürdőszobám, miközben fürdöm, gyakran podcastot hallgatok és a belső kert fáinak lombjait nézem. Egy kétévessel otthon ennyiben nagyjából ki is merülnek a nyugodt pillanataim.

Hogyan vált meghatározó témáddá az anyaság?

A munkáimban régóta kiemelt szerepük van a speciálisan női tapasztalatoknak. A terhességem időszakát is végig dokumentáltam, ebből készült is egy Türelemjáték című kiadvány. A kisbabás időszakhoz és az anyasághoz rengeteg tabu és ideálkép kapcsolódik. Az is lehet markáns új tapasztalat és inspiráció, ha hónapokig/évekig nem alszol át egyetlen éjszakát sem, vagy ha bezárulsz otthonra, ahogy az is, hogy valakit mindennél jobban szeretsz és feloldódsz ebben az új helyzetben.
Az elmúlt évben elkezdtem anyákról és a babáikról portrésorozatokat készíteni. Sokkal közvetlenebb helyzet, hogy a saját otthonukban fotózom őket, ami teret ad az őszintébb kapcsolódásnak. Ezek a találkozások nagyon feltöltenek engem is, elevenen él még bennem ez a korszak ahhoz, hogy könnyen azonosuljak a kisbabás örömökkel és nehézségekkel. Ráadásul nagyon izgalmas belelátni egy-két óra erejéig mások életterébe. Azt például mindig megfigyelem, hogy ki milyen tárgyakat tart az íróasztalán, erről egy fotósorozatot is elkezdtem pár éve.

Mik a terveid mostanában?

Nemrég elkezdtem egy új, hosszabb távú fotósorozaton dolgozni és egy videoinstallációs ötletemet is nagyon szeretném megvalósítani. Közben élvezem az olyan megrendelői munkákat is, amikben a saját vizuális világom is teret kaphat, és szeretnék minél több anyát is lefotózni. 2022-ben pedig nagyon jó lenne újra utazni, meg kéne mutatni a kislányomnak a tengert.