Üdv itthon!
Hidvégi Anna
A növényekkel teli lakásokra gyakran aggasztják a városi dzsungel jelzőt, pedig a sok zöldtől nem lesz feltétlenül zsúfolt, vagy káoszos a lakás. A bizonyíték a grafikusként dolgozó Hidvégi Anna otthona: Anna tudatosan törekszik a harmónia fenntartására, amire nagyjából 90 növény “anyukájaként” szükség is van. Gyere velünk Anna, a @plenty_pretty_plants Instagram oldal gazdájának otthonába!
Budapesti hegyvidéki részén járunk, de Anna, és barátja, Benji otthona bármelyik skandináv országban lehetne. Már a bejáratban érezzük a hygge hangulatot, és az egész lakás megnyugtató, tiszta energiát áraszt. A lakói is ezért szerettek bele: Annáék már a fotók alapján tudták, hogy nekik való élettérre találtak. Júniusi beköltözésük óta belakták a helyet, nem csak ők, hanem kutyájuk, Lois és Anna növényei is.
Anna, mi volt az, ami megfogott ebben a lakásban? Mit tükröz abból, ami számodra az otthon fogalmát jelenti?
Ami nekem nagyon fontos, hogy a lakás egy olyan buborék legyen ahol teljesen fel tudok töltődni, ami inspirál és ahol szeretek nagyon sok időt eltölteni. Ez a lakás, amit most bérlünk, teljesen váratlanul talált ránk gyönyörűen felújítva, üresen. Már a hirdetésben szereplő képek alapján éreztük azt a vibe-ot amit kerestünk. Egy nagyon jó alapot kaptunk a leendő otthonunk megteremtéséhez. Még egy kis erkélyünk is van, ami nyáron a kinti dzsungelünkként szolgál.
A lakásban körbejárva számos A betűt fedezhetünk fel, és mindegyiknek története van.
Anna nemcsak az őt körülvevő tárgyakat gyűjti és válogatja nagy gondossággal. A konyhaszekrényben egészen egyedülálló teagyűjtemény lakik.
A növényeknek is jár párhavonta egy spa-nap. De mint megtudtuk, a páfrányok kifejezetten szeretnek itt lenni egész évben.
Eddig csak a @plenty_pretty_plants nevű Instagram oldaladon csodáltuk meg a növényeidet, de élőben is elképesztőek. Honnan ered az életedben a növények szeretete és hogyan indult útjára ez a gyűjtemény?
Az egyik forrás a gyerekkorom, ezen belül is anyukám és a nagyszüleim növényszeretete. A nagyszüleimnek van egy telke, ahol kiskoromban sokat voltam, és a nagypapámnak volt
egy hatalmas kaktuszgyűjteménye, ami emlékszem, mindig nagyon érdekelt. Van is egy-két növényem, amit az övéiből gyökereztettem. Évekkel ezelőtt kaptam tőle egy Hoya hajtást, amiből azóta egy szép nagy példányt neveltem. Ráadásul az “anyanövény” virágát viselte anyukám az esküvőjén a hajában 38 éve.
A másik fontos állomás az volt, mikor 6 éve két, Londonban töltött egyetemi év után hazaköltöztem. Ezután úgy egy évvel vehettem birtokba az első saját lakásomat, viszont amennyire élveztem, hogy teljesen egyedül vagyok, és olyan életteret alakíthatok ki magamnak amivel igazán tudok azonosulni, lelkileg nem voltam a topon. Akkor kezdtem el a freelancer létet, ami az elején nem ment zökkenőmentesen illetve sok mindent előlröl kellett kezdenem és újra fogalmaznom magamban.
Van két barátom, akik többek között hatalmas banánfákkal, és Monsterákkal éltek már akkor együtt és egyszer elvittek magukkal az egyik növény beszerző körútjukra. Kicsit az ő hatásukra és intuícióból is kezdtem el én is növényekkel körülvenni magam. Aztán ahogy elkezdett fejlődni a ma is látható növénytömeg, támadt egy ötletem, hogy vizuális napló-szerűen dokumentálhatnám a növényeim fejlődését az Instagramon. A növényekkel való foglalkozás nekem egy olyan elfoglaltság lett, és az a mai napig, ami kikapcsol, lefoglal és feltölt.
Ez azt jelenti, hogy – bármilyen klisésen is hangzik – a növények ápolásával a lelked is gyógyult? Lehet terápiás hatása a növénytartásnak?
Ez abszolút így van, de sajnos az ellenkezője is igaz. Ha nem vagyok rendben lelkileg, akkor ezt az otthonom és a növényeim is tükrözik. Ezen kívül előfordult már, hogy úgy éreztem, átestem a ló túloldalára, és azt vettem észre, hogy túl sok növényt halmoztam fel, ami már nem töltött el jó érzéssel. Ilyenkor Marie Kondo elvét alkalmazom, vagyis ha valami nem okoz igazán örömöt, megválok tőle, így egy jópár növénnyel is ezt tettem. Elajándékoztam őket.. Persze a kedvenceim mindig velem maradnak.
Ha már a minimál vonalat említed, a skandináv stílust sokan azért kritizálják, mert túl üresnek, vagy személytelennek tartják. Nálatok azonban szó sincs személytelenségről!
Szerintem a skandináv stílus egyáltalán nem üres vagy személytelen. A munkámban és a lakásban is alapvetően a letisztultabb vonal áll hozzám közel és az életemben is próbálok a ‘less is more’ elv szerint élni, de az emberi oldalt semmiképp sem áldoznám fel a minimalizmus oltárán. Úgy gondolom, hogy egy design vagy akár egy lakás attól is lesz szerethető, hogy ha az emberek könnyen tudnak hozzá kapcsolódni, ez pedig szerintem akkor jön létre, ha finoman belevisszük a saját személyiségünket és van mögötte valami történet is. Ehhez viszont nem szükséges az elemek halmozása. Sőt! A mi otthonunkat úgy írnám le, hogy személyre szabott, kicsit eklektikus de alapvetően harmonikus, otthonos és egyszerű.
Ebben nagyon fontos szerepet játszanak a részletek. Nem rakunk ki olyan tárgyat, ami felesleges, vagy amihez ne kötődne valami emlék. Bármire rámutathatsz, mindennek története van, nekem ez nagyon fontos.
Akkor nézzünk is meg egy részletet: gyűjtöd az “A” betűket, mi ennek a sztorija?
Mivel tervezőgrafikus vagyok ez egy “szakmai ártalom”, alapvető, hogy szeretem a betűket. Az ‘A’ pedig az egyik kedvencem, nagyon szeretem a formáját. A kedvenceim az antik nyomdai fa ‘A’ betűk, ebből van is jó pár. Van egy-két B betűnk is azért. :)
Annánál tett látogatásunk nem lett volna az igazi, ha nem kérünk valami növény gondozási tippet: arra az ötletre csaptunk le, hogy hogyan kell avokádó magból szobanövényt gyökereztetni. Anna és Benji (Airplan Studio) pedig illusztrálták is nekünk, és nektek a folyamatot. Íme:
Igazából ez egy nagyon egyszerű, jópofa és dekoratív dolog, biztosan sokan próbálták már, de ha esetleg nem, akkor a teendő a következő: miután megetted az avokádót, kiveszed a magját, úgy, hogy ne sérüljön. Alaposan lemosod, majd beleszúrsz három fogpiszkálót egyenlő távolságban. Ez azért kell, hogy a vizespohár vagy a váza tetején csak a mag alsó fele érjen a vízbe. A csúcsosabb részével felfelé kell a vízbe helyezni. Sok türelem kell hozzá, de egyszer csak el fog kezdeni magától mocorogni, gyökerezni. A vizet pótoljuk folyamatosan illetve cseréljük is hetente. Extra tipp, hogy ha már picit ázott, könnyen lehámozhatjuk róla a külső barna héjat, így gyorsabban meg tud repedni majd, és hamarabb beindul a folyamat. Napfényes, ne túl hideg és huzatos helyen tartsuk. Ha szépen kifejlődött, és már vannak levelei, át lehet ültetni cserépbe úgy, hogy a mag teteje egy picit kilógjon.
